A kérdőív azt kérdezi, hogy biztosítva vagyunk-e a kiberincidensek ellen

A kiberbiztosítás nem helyettesíti az intézkedéseket, hanem egy külön kérdés

A kiberbiztosítás független a NIS2 21. cikk 2. bekezdésének tíz intézkedésétől, valamint az ISO/IEC 27001 A. mellékletétől. A kérdés, hogy biztosított vagy-e a kiberveszélyek ellen, a pénzügyi fedezetre vonatkozik egy incidens után, nem az előzetes biztonság minőségére. Egyes ügyfelek ezt külön kérdésként veszik fel, mások közvetett tesztként használják: a biztosító általában nem fogad el biztosítási kötvényt anélkül, hogy legalább minimális alapintézkedések lennének, így az "igen, biztosított" választ néha az implicit bizonyítékként értelmezik egy bizonyos érettségről. Ez a kérdezőfél feltételezése, nem a citált források normája.

Ha van kötvényed, akkor a választ "igen"-nel alátámaszthatod, amint megvan a kötvény vagy a biztosítási igazolás bizonyítékként. Ha nincs kötvényed, akkor az "nem" a ténylegesen helyes válasz — az ellentételező intézkedésekre vonatkozó követő kérdést általában külön felteszi, például a biztonsági incidensek kezelésének eljárásához vagy biztonsági másolatokra és helyreállítási készenlétrevonatkozóan. Ha kétséges vagy a kérdés magára a kötvényre vonatkozik-e, vagy az alapul fekvő fedezetre (például a ransomware elleni fedezet versus üzletmenet-folytonosság), olvasd el a kérdés szövegét szó szerint: a "kiberveszélyek elleni biztosítottság" tágabb, mint a "kiberbiztosítási kötvény megkötése", és a láncdossziénak a feltett kérdésre adott válasznak kell megfelelnie, nem egy rokon kérdésre.

A három forrás közül egyik sem követeli meg a kiberbiztosítást

Sem a NIS2 21. cikk 2. bekezdése, sem az ISO/IEC 27001 A. melléklete, sem a Kiberbiztonság törvénye nem említi a biztosítási kötelezettséget. A NIS2 tíz intézkedése a kockázatkezelésről, az incidenskezelésről, az üzletmenet-folytonosságról és hasonlókról szól — a biztosítás nem fordul elő bennük. Az A. melléklet hasonlóképpen nem tartalmaz olyan ellenőrzési intézkedést, amely kifejezetten biztosítást követelne meg. Egy ügyfél, aki biztosításra kérdez rá, ezt tehát saját kezdeményezésére teszi, függetlenül ettől a szabályozástól; a válasz ezért egy tényszerű igen/nem kérdés marad, melynek bizonyítéka a kötvény, nem egy compliance-kérdés minimális jogi alsó korláttal.