a biztosító tudni akarja, milyen kárai voltak a cégnek korábban, mit töltök ki

Kárhistória: számú, oka és összege biztosítási évenkénti

A biztosító jellemzően három dolgot kér biztosítási évenkénti: a károk számát, az okát (például tűz, vízár, felelősség, kibertámadás miatt bekövetkezett kár) és a kifizetett összeget vagy a kárrezerva. Néha a még nem lezárt, folyamatban lévő károkra is rákérdeznek, valamint az elutasított károkra. Töltsd ki a korábbi vagy jelenlegi biztosító kárhistóriájának áttekintésében szereplő adatokat; ez általában a legmegbízhatóbb forrás, mivel közvetlenül a kár kifizetésében vagy értékelésében érintett féltől származik. Ha ilyen áttekintés hiányzik, akkor egy saját kárregiszter (dátummal, ok és lezárás) az alternatíva — feltéve, hogy az konziszten megfelel a könyvelésben szereplőknek.

Ha nincs egy dossziód vagy áttekintésed a korábbi kárszámokról, akkor ne töltsd ki a becslést. A biztosító ezt gyakran a saját kockázatkezelési politikája szerint ellenőrzi, valamint azzal, amit az előző biztosító jelentett; egy becslésként feltüntetett összeg, amely eltér ettől a forrástól, több kérdést vet fel, mint egy becsületes „még nem érhető el a vállalkozás pénzügyi helyzete));Promise arra, hogy azt később benyújtod. Ez a témakör gyakran egy lélegzetben merül fel a kérdéssel, mivel a kárhistória és a fizetőképesség együtt határozza meg azt a kockázati profilt, amelyet a biztosító a díj megállapítása során használ. Az érzékeny kárösszegek esetén ügyelj a bizalmasságra vonatkozó gombra, hogy a számok csak azok számára legyenek láthatóak, akik a kérdőívet ténylegesen értékelik.

Miért kérdeznek különbözőképpen a bankok és a biztosítók

A kárhistória nem található olyan jogszabályi forrásban, mint a 2007. évi Handelsregisterwet vagy a Wwft — ez a biztosító saját elfogadási kritériuma, amely annak kockázati modelljén alapul. Ez magyarázza, miért különbözik a formátum biztosítónként: az egyik biztosító károka szerint kérdez, a másik biztosítási év szerint, és egy harmadik csak az egy küszöbérték feletti teljes összeget kérdezi meg. Ez összhangban áll azzal a tágabb mintázattal, amelyért is egy bank másképp kérdez, mint egy biztosító ugyanarról a tárgyról: a bankok a pénzmosási kockázatot és a hitelkockázatot vizsgálják, a biztosítók a biztosíthatóságot és a díjat, és mindegyik erre saját formátumot használ jogszabályi alapstruktúra nélkül.