a bank tudni akarja, hogy üzletelünk-e magas kockázatú szektorokkal, mi tartozik ide

A magas kockázat az ügyfélről szól, nem csak az ágazatról

A bank ezt a kérdést azért teszi fel, mert az ügyfélvizsgálat a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről szóló törvény alapján kockázatalapú: minél magasabb a kockázat, annál mélyebb a vizsgálat. A "kockázatos szektor" nem egy rögzített lista SBI-kódokkal, hanem tényezők összessége: a termékek vagy szolgáltatások típusa, az országok, amelyekkel kereskednek, a pénzáramlások és a tulajdonosi struktúra összetettsége. Azok az ágazatok, amelyeket gyakran fokozott kockázatúnak tartanak, többek között a készpénz-intenzív kereskedelem, nemesfémek és -kövek, ingatlantranzakciók, kriptoszolgáltatások, fegyverek és kettős felhasználású áruk, valamint azokkal az országokkal folytatott kereskedelem, amelyek szankciós vagy magas kockázatú országlistákon szerepelnek. Az ebben az ágazatban aktív vállalkozás nem esik ki automatikusan — a bank csak azt kéri, hogy jobban be tudja indokolni, hogy a kockázat kezelhető-e.

Konkrétan általában azt közli, hogy vannak-e olyan terméke, szolgáltatása vagy partnerei, amelyek ilyen kategóriába tartoznak, és ha igen: milyen intézkedéseket tesz meg maga a kockázat korlátozása érdekében. Ezt követően általában egy kérdés következik az a vállalkozás vagyonának eredete, mivel a szektor és a pénzáramlás összekapcsolódik a bank vizsgálatában. Ha nincs olyan tevékenysége, amelyet említenek, akkor az "nem" itt a ténylegesen helyes válasz — nem valami, amit óvatosan kell körüljárni.

Honnan ered ez: az ügyfél-azonosítás a Wwft-ben

Az ilyen típusú kérdésekre vonatkozó kötelezettség abból adódik, hogy a Wwft bankok számára kötelezővé teszi az ügyfélvizsgálatot: az intézmények ismerniük kell ügyfeleik kockázatait, és szükség esetén szigorított vizsgálatot kell végezniük, amely a gyakorlatban az ágazatra, termékekre és partnerekre vonatkozó kérdéslistákra fordítódik le. Ez a vizsgálat a tulajdonosi struktúrát is érinti; ezért van az, hogy a magas kockázattal járó tevékenységekre vonatkozó kérdések gyakorlatban gyakran ugyanabban a kérdéslistában szerepelnek, mint a kérdés kik a vállalkozás végső haszonélvezői. Nem létezik jogilag kötelező erejű, kimerítő lista a "kockázati szektorokról" — a bankok ezt saját maguk töltik ki saját kockázati politikája alapján, a Wwft-szisztematika alapján.